Kezdjük az elején: a Galliano egy gyógynövénylikőr, amelyet 1896-ban főzött először az olasz Arturo Vaccari, és az első olasz-etióp háború egy hőséről, Giuseppe Galliano-ról nevezett el. Összetevői közt szerepel csillagánizs, ánizs (a két növény nem is rokon, tudtad?), boróka, borsmenta, fahéj, levendula, illatos cickafark, és az ital jellegzetes ízét adó vanília.
Színe élénksárga, íze, melyben az ánizs és a vanília dominál, édes és enyhén citrusos. Koktélok alapanyagaként meghatározza az ital egész ízprofilját.
A legismertebb Galliano tartalmú koktél a fülbemászó nevű Harvey Wallbanger. Ezt az akcióhőshöz (vagy inkább hőskori pornósztárhoz) illő nevű koktélt egy legendás, Donato “Duke” Antone nevű bármixer/mixológus nevéhez fűzik, a közkedvelt White Russian is az ő szüleménye. Ő legalábbis ezt állította, ‘92-ben bekövetkezett haláláig.
A sztori szerint Duke a II. világháború után (ahol nem kispályáskodott: a Hartford Courant című újságban megjelent gyászjelentése szerint két ezüst csillagot, két bronz csillagot, két Bíbor Szívet és egy Croix de Guerre-t kapott harctéri érdemeiért), az ‘50-es években kocsmát vezetett a legendás Beverly Hills-i Sunset Boulevard-on. Blackwatch Bar néven futott a krimó, és a sok betévedő alak közt rendszeresen megfordult egy Tom Harvey nevű szörfös is, akinek Manhattan Beach után a Blackwatch volt a második otthona. Duke állítólag róla nevezte el a koktélt, melyet 1952-ben talált ki, Harvey Wallbanger-nek.
A gond csak az, hogy se Tom Harvey-ról, sem a Blackwatch Bar-ról soha nem hallott senki, nincs semmi feljegyzés vagy bizonyíték sem a szörfös, sem a bár létezéséről. Arról nem is beszélve, hogy Duke azidőtájt a connecticut-i Hartfordban élt és üzemeltetett mixeriskolát.
A Harvey Wallbanger a ‘70-es években lett igazán népszerű, ekkor kelt szárnyra a legenda is az ital nevének eredetét illetően. A váratlanul jött népszerűség “véletlenül” pont egybeesett azzal, hogy a Galliano-t az Egyesült Államokba importáló cég, a McKesson Imports Co. 1966-ban kinevezett új marketingigazgatója, George Bednar először hallott az addig viszonylag szűk körben ismert Harvey Wallbanger koktélról és a múlt homályába vesző eredettörténetéről. A történet kapóra jött, a ‘60-as évek vége felé elkezdték ők is nyomni a sztorit, még egy nagylábú papucsos fickót is rajzoltattak maguknak a Galliano népszerűsítése okán, reklámfigurának. Be is vált a dolog, ‘76-ra a Galliano lett a legkeresettebb import ital az Államokban.
Csak sejthető, hogy Duke és Bednar valójában együtt ötölték ki a történetet a szörfösről. Duke ugyanis korábban is készített italt Galliano felhasználásával, Bednar pedig valószínűleg hallott erről, és utána kereste fel Duke-ot pár új Galliano-s koktél feltalálása ügyében. A teljes igazság valószínűleg soha nem fog kiderülni, viszont amellett, hogy egy zseniális marketingkampány az egész, kitűnő sztori.
Meséld el legközelebb, ha összeütsz valakinek egy Wallbangert!
Harvey Wallbanger
2 rész vodka
1 rész Galliano
4 rész narancslé
Tegyél jeget egy csőpohárba, öntsd rá a vodkát és a narancsot. Jól keverd össze, és a végén locsold meg a Galliano-val. Narancskarikával díszítsd, szívószállal fogyaszd.
És hogy hogy jönnek a Galliano-hoz a magyarok? Hát… erősen közvetve; volt ugyanis egy Wallbanger Kermit J. Bounce nevű pulikutya, amelyet a népszerű koktélról neveztek el, és rengeteg versenyt nyert. Puliként először vitte el a Westminster Kennel Club New York-i kutyakiállításán az első díjat terelő kategóriában, 1989-ben. Sajnos az Egyesült Államokban született, amerikai tenyésztőknél. De picit a miénk, hiszen puli!
És hogy mi is hozzáadjuk a magunkét a Galliano történetéhez: most 30%-al olcsóbban kóstolhatod meg nálunk ezt a legendás italt. Irány a webáruház!
