Mit lehet tudni a borokról általánosságban!

A vörösbor színes szőlőből (piros, kék, fekete) készül, de héjakkal együtt erjesztik, tehát a szőlőszemek zúzása után azonnal erjesztik, így a héjakból a színezőanyag átmegy a borba, és csak a teljes erjedés után préselik ki, azaz választják el a bort a héjaktól. a rozé bor készítése hasonlít a vörösbor technológiához, azonban, csak rövidebb ideig erjesztik héjon, így az erjedés valamelyik szakaszában kipréselik, tehát a színezőanyagoknak csak egy kisebb része mehet át a borba. A must erjedése után még számos technológiai folyamat, borkezelési lépés és alkalmanként hosszabb rövidebb érlelés következik, mielőtt a bor forgalomba kerülhet. Az úgynevezett oxidatív típusú borkészítés alapja a magas cukortartalmú, de alacsony savtartalmú szőlő, melyből magas alkoholtartalmú, testes, gyakran édes, de lágy, kissé egyhangú, kevesebb frissességgel, üdeséggel rendelkező bor keletkezne. Ilyenkor az elsődleges íz- és zamatanyag szegénységének pótlására, valamint a másodlagos íz és zamatanyagok kialakítása érdekében a bort fahordóban, oxidációnak kitéve erjesztik és érlelik.
Az úgynevezett reduktív típusú borkészítés alapja az alacsony cukortartalmú, de magas savtartalmú szőlő, melynek eredménye intenzív az illat és aromaanyagú, de alacsony alkoholtartalommal, rendelkező könnyű bor lenne, határozott savakkal, friss, üde aromákkal. Ilyenkor az elsődleges íz és zamatanyagok megőrzésére az oxidációt kizárva acéltartályokban végzik az erjesztést és az (általában rövid) tárolást. A gyakorlatban természetesen a két különböző módszert egymással kombinálva is alkalmazzák. A bor édessége a szőlő(lé) magas cukortartalmát feltételezi, azt azonban a borász dönti el, hogy ebből milyen bort készít. A magas cukortartalmat ugyanis lehet teljes mértékben alkohollá erjeszteni, és így magas alkoholtartalmú, de száraz bor születik. Más esetben még a teljes cukortartalom kierjedése előtt megállítják az alkoholképződést, és ilyenkor átlagos alkoholtartalom mellett úgynevezett maradékcukrot tartalmazó, azaz másképpen félszáraz vagy édes bort kapunk.A bor minősége és jellege a következő tényezőktől függ:
A szőlőtermő vidék:
Talaj, mikroklíma, a napfény-, hőmérsékleti- és csapadékviszonyok, ezek időbeli eloszlása, időjárás a szüret, az erjesztés és az érlelés alatt, stb.
A szőlőfajta:
Típusa, pontosabban a fajta, az adott szőlőtermő vidéken kifejlődő helyi jellegzetességei, a szőlőművelés módja, a szüret időpontja, stb.
Technológia:
A szüreteléstől a palackozásig, a borkezelési módszer, a felhasznált eszközök, az anyagok, a belső klimatikus viszonyok, stb.
Házasítás: szakértelem, a házasítandó alapanyagok megfelelősége és egymáshoz illése, a megfelelő arányok és technológia, stb.
A borok alapanyag szerint lehetnek
Fajtatiszta borok: amikor a palackban kizárólag egy szőlőfajtából származó ital van. Ilyenkor a címkén általában a szőlőfajta neve szerepel.
Kevert vagy házasított borok: amikor a palackban több, különböző szőlőfajtából származó bor keveréke található. Ilyenkor a címkén legtöbbször a termőhely, vagy a termelő neve, illetve valamilyen fantázianév szerepel.
A borok felszolgálása:
Rosé bor, Pezsgő és habzó bor 8° C Száraz fehér bor 10-12° C Könnyű vörös bor 16° C Testes vörös bor 18° C
Poharak terén alapelv, hogy a fehér kisebb, a rozé közepes, a vörösbor pedig a legnagyobb méretet igényli, és ezen belül minél könnyebb, fiatalabb borról beszélünk, annál kisebb, minél testesebb, minél érettebb bort szolgálunk fel, annál nagyobb poharat célszerű használni.